A szubjektivitás nagy úr. Életemben nem hagytam még ott koncertet, színház-, vagy mozielőadást, de még talán konferenciát, vagy egyéb rendezvényt sem. Nem így neveltek, meg nem is szívesen bántok meg másokat, főleg ha dolgoztak vele. Maximum én vagyok válogatós, de ezért meg miért legyen rossz kedve egyéb emberekeknek a családomon kívűl? A Jackson Show megérdemelten kapta meg az Első otthagyott rendezvény díját nálunk.
Az események kapcsán pontokban szedtem a szubjektív elégedetlenségem okozóit (ezeket rövidesen kifejtem majd):
- összecsukhatós székek
- előzenekar, főleg a notebook-ról indított dobalap miatt
- előzenekar iszonyúan világhíres - talán - holland vendégénekese
- a Jackson imitátor imitátorának az imitátorának a közeli ismerőse - na, ő énekelte a show-t
- a táncosfiúk
- a háttérénekesek tánca
- a világhíres Jackson nóták (nem mondom, hogy mindet ismerem, de az első etap-ban többet nem hallottam még életemben sem)
- az amatőr táncos fiúk kidobása
- a reklamációk kezelése
- AZ EMBEREK ÁTVERÉSE
More to come, részleteiben. I love you!
